Vakond

Nagyon szépen köszönjük, kedves Stepan Benedikt Úr! :)

Mimi Kisvakond rajongó. Bámulatba ejtő szinten az. Lassan egy éve.
Egy ideig Thomas a gőzmozdony, és minden, ami mozdonyos ejtette rabul kicsi szívét, majd a kutyák varázsolták el, ám az első találkozása Kisvakonddal ( Krtek, Mole, Maulwurf ) jelentősen átalakította a kedvencek rangsorát. Helyesebben még mindig élvezettel hallgatja a gőzmozdony meséit, és tátott szájjal nézi a 101 kiskutya történetét, de már nem érdeklődik iránta napi szinten.
Pillanatnyilag első Kisvakond, második Süsü, harmadik Csibaba ( 32 cm-es Zapf csecsemőbabája, ő nevezte el Csibabának - a kicsi-baba után), negyedik ismét Kisvakond, ötödik szintén Kisvakond (három Kisvakond babája van :D ), s csak ezután következhet minden más.
Felkucorodik az ágyra, s körbebástyázza magát az előre odakészített mesekönyvekkel, és vakond babákkal, míg a dvd rendületlenül vetíti neki a - ki tudja hányadik - Vakond rajzfilmet. Amikor elégnek érzi a tévézést maga mellé hív, az ölembe mászik, kiemel egy könyvet a halomból - többnyire a Kisvakond nadrágja vagy a Kisvakond és az árvíz címűt, és mesélni kezdünk egymásnak. Megunhatatlan. Észrevétlenül telik el a délelőtt.

Így hát szülői sugallatra Gizi mama Vakondos társasjátékkal lepte meg Mimim karácsonykor.
Igényes, szép játék. A kertben körbesétálva ismerkednek a kicsik a négy évszakkal, azok jelképeivel, a színekkel. Amilyen színt dobunk, olyan színű kisszékre kell átültetni a rajzfilmfigurák apró fa másait formázó bábukat (nyuszit, egérkét, sünit és vakondot), s amikor egyik évszakból a másikba érünk, megszerezhetünk egy-egy, az évszakra jellemző karton alakzatot.
Remek muri vele játszani.
Mióta megvan, kiegészült a napi Kisvakond rituálé egy kis társasozással is.

Mimi már csalt is. A színkorongos dobókockát átfordította, miután nem a kedve szerinti szín jött ki, csak hogy a télbe léphessen a karácsonyfa kartonfigurát megszerezve. :D

Annyira kedvesek és a csöpp kezekbe illőek ezek a figurák, hogy Mimi lecsapott a Kisvakondra, s nem engedi, hogy visszategyük a dobozba. Ez a csöpp, fa Vakond lett a kedvence. Mindenhova együtt mennek, mesélni és énekelni is szokott neki, még aludni is magával viszi.
Sajnos, egyik nap nem figyelt kis barátjára eléggé, és Vakond eltűnt.
Borzasztó volt szomorúságát látni. Többször kérdezgette naponta: "Vakond hol?". De az igazi gyötrelmet az okozta, hogy még hozzátette: " Vakond szeret, vakond nevet Mimivel". Még az óvodai nyílt napon is azt kérdezte bemutatkozás helyett, hogy hol van az ő kisvakondja.
Már azon voltunk, megvásároljuk újra a társasjátékot, amikor eszembe jutott, hogy talán a gyártó cégtől kaphatnánk pót-vakondot.
Írtam Stepan Benedikt úrnak, aki a Dinotoys játékgyártó cég külföldi ügyekkel foglalkozó ügyfélszolgálati főnöke ( a honlapjukon szerepel az kapcsolat címszó alatt), s megkértem, hogy ha lehet, küldjenek Mimim bánatára gyógyírt.
Valójában nem reméltem, hogy komolyan vesznek, ám másnap már meg is érkezett az üzenet. Lényegében annyi, hogy Mimi szerencsés kislány, mert Vakond éppen ott vendégeskedett csehországi irodájában, úgyhogy már el is küldte, hogy mielőbb hazaérhessen.
Miminek, ha kérdezte, már örömmel válaszolhattuk, hogy Vakond kirándulni ment, de már vonatozik vissza hozzá.
Egy héttel később Vakond megérkezett.
Mimi le se teszi kezéből Vakondkáját. Ragyogó szemmel puszilgatja, s hordozza körbe a lakásban, bevonva játékaiba.

Még egyszer: köszönjük! :)