Tegnap késő éjjel, amikor Marci már régen újraélte álmában a nap izgalmas eseményeit - és azt hittük nem csak ő, de a kis tesója is -, Mimi átbandukolt hozzánk, szorosan ölelt Csibabájával és Kockáskajajójával, s reménykedő tekintetét az enyémbe fúrva azt kérdezte:
- Holnap is megyünk a Győrkőcre anyukám?
- Nem mehetünk Kicsim, a fesztiválnak már vége.
- Azért mert alszik a Győrkőc?
- Igen Drágám, a fesztivál helyszíneket lebontották, és hazamentek a szervezők aludni. Jövőre is lesz Győrkőcfesztivál, akkor is el fogunk menni, nyugodj meg! - próbáltam lecsitítani kicsit, de a feszültség nem oszlott el arcáról.
- Ők a Győrkőc?
- Győrkőcök, Kicsim. Te is Győrkőc vagy, mert részt vettél a programokon, és Győrben élsz.
- Én is Győrkőc vagyok? És Bánkó (Marci) is?
- Igen.
- És a Benibogyó (Benedek unokatesó) is?
- Igen.
- Ők is alszanak?
- Igen. - Ekkor enyhített kis keze babafojtó szorításán, pislantani is mert már, majd kényelmesen befészkelte magát mellénk a nagy ágyra:
- Jó, akkor most én is alszom, jó?
- Jó éjt Drágám! - köszöntem el tőle, de azt hiszem, már nem hallotta. Mosolyogva elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése