Hökköpükki és Lerölle

Kissé meg vagyok keveredve.Elmagyarázom:
Az első hangicsálás óta igyekszem feljegyezni gyermekeim beszédfejlődési mérföldköveit.Így lehet,hogy a címben szereplő két északi csengésű babaszó is megmaradt.
(Bevallom az egyik fordító szoftverrel ellenőriztem már,hogy biztos "csak" halandzsa szavak,nehogy bármelyik valami veretes káromkodás legyen,például finnül,itt nekem...)
Persze ezek olyan szavak,amiket könnyű megjegyezni,mert különlegesek és váratlanul hangzottak el (pláne egy kb. fél éves kiskrapektől).
Születtek még hasonlók,például "güngyi", "kakkó", "teteő", "bumba", "kókabuki" (bevallom ez utóbbi kettő az én csecsemő-agyszüleményem volt-na,mindegy).
Mindegyiket kedvtelve ismételgették,persze ki-ki a magáét.S egy idő után már értettük,hogy éppen mit kérnek,vagy közölnek e szavakkal.
De az összes babaszót lekörözi a címben szereplő kettő:"hökköpükki" és "lerölle".Épp,mintha egy mese két hősei lennének.Mondjuk két manó,vagy messziről jött,mindenre kíváncsi utazó,de leginkább két,remélhetőleg sokáig velünk időző, utazó manó...
Hökköpükki Marci,aki már nagyfiú.Július 8-án lesz négy éves.
Olyan rég lett volna 2005?
Lerölle pedig Emma.Ő 2007-ben született,augusztus 30-án.Két éves lenne ez a kis csöpp?!
Marci késett -a 42. hétben indították a szülést,de hiába,mert császármetszés lett a vége-, Mimi (itthon így szólítjuk Emmát,Marci választása szerint) pedig kicsit korán érkezett,a 37. hétben -ő is császármetszéssel,mert bár áradatot küldött maga előtt,meggondolta magát,s mégsem akart kibújni.
Értettem én,hogy abban a tengernyi vízben kedvükre volt lubickolni,azért megkímélhettek volna.
Annyi magzatvizem volt mindkét várandósság alatt,hogy a belőle visszamaradó só megtöltött volna egy-egy zsákot,mint Laura Esquiel regényében Tita születése után.(Milyen tréfákat űz a véletlen:a főiskolán Tita volt a bedenevem...)
Szóval épp' büszke vagyok magamra,hogy milyen jól megjegyeztem melyik babám mit ismételgetett először,s pláne büszke,hogy ennek jóvoltából egész remek címet kerekítettem blogomnak,amikor is néhány napja beleolvasgattam babanaplóimba,s mindkét szó Emmához van írva...
Most mi van?Rosszul emlékeznék?
Hasít az agyam az emlékek között,s kissé megzavarodtam.
Ez az állapot még a várandósságok alatt kialakult tipikus szita-szerű kismama-agy maradványa.
Arra jutottam,hogy rossz bejegyzést írtam Mimi naplójába.Tehát marad a cím,marad a történet,éljen Hökköpükki és Lerölle...