Marcimra időnként rátör az az igazi, mesebeli, gyermeki, tisztán áradó szeretet, ami semmi máshoz nem fogható. Olyankor szinte feldöntve engem rohan hozzám és ölel, míg elakad a lélegzetem. Legutóbb az ölelés mellé lágyan a fülembe búgta:
- Anyukám, tiszta szívemből szeretlek.
- Én is tiszta szívemből szeretlek - válaszoltam neki elérzékenyülve. Ekkor rám nézett, gyengéden megsimította az arcom, s ennyit mondott:
- Amikor mérges vagy, piszkos szívedből szeretsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése