Zselécukor

Tegnap, péntek lévén, amikor az efféle elhajlások megengedhetőek, vettem "nyilemnyalom"-ot Marcuséknak. Jelly bean zselécukorkát. 13 féle ízben és színben pompázott a két zacskónyi finomság. Nagyon jóízű, eteti magát, vagy ahogy kolléganőm mondaná: "sírva evős" fajta. Marcival arról fantáziáltunk, hogy egy egész medencét kéne megtölteni ilyen cukorkával, és miközben úszunk benne, be is kaphatnánk egy-két szemet... Sajnos, ez egyenlőre nem kivitelezhető, de jó arra, hogy orvosos játékban gyógyszer legyen. Marcus és Mimi lelkesen "gyógyszerezték" magukat, nagyokat kuncogtak, jól elvoltak, gondoltam, akkor kimehetek főzni. Talán nem fogok hiányozni,gondoltam , nincs bűntudat. Csak mert néhány hete nincs játszás anya nélkül, ami rendkívül jólesik, de eléggé fárasztó, nem is beszélve arról, hogy a házimunka folyamatosan elhalasztódik miatta, s a végén lavinaként önlik rám a sok szennyes és mosatlan. Szóval egy ideje már a kontyom alá ütött a gőz, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki odasomfordál mellém, aztán elsuhan, odasomfordál, majd elsuhan. Közben egyre nagyobb kupacban halmozódik a színes , illatos zselécukor a konyhaasztalon. - Mi ez, kicsim? Miért hordjátok ide nekem a cukorkátokat? -kiabáltam be a szobába. - Azért, anya, mert az gyógyszer. -jött a válasz - Gyógyszer? - Igen, főzős munkázás ellen. Mégiscsak hiányoztam... :)