Halak

Azt hittem, Quasimoto reggelre háton fog lebegni.

No, nem azért, mert akváriumi körülményei felfokoznák agytevékenységét, miáltal előre megfontolt szándékkal bevezet egy új úszásnemet gazdája elkápráztatására, vagy fajtársai bosszantására (?), hanem mert olyan reszketegnek látszik, hogy azt hittem kimúlik szegény. Quasimoto púpos és ronda. Pink dánió amúgy. Villanásnyi cikázásaiból ki-ki tűnhetne áramvonalas teste, élénk színe. Ehhez képest halovány színű, inkább narancs, mint pink, és egy cseppet sem áramvonalas. Biztos beteg, bár már régóta ilyen. Csak remélni tudom, hogy nem én tettem ilyenné egy vízcsere alkalmával. Nem kívánom Quasimoto halálát, csak felkészültem rá.
Szomorúságomra tényleg kimúlt az egyik halunk. Az utolsó ékfoltos razbóránk.
Hat razbóránk volt, mind kimúlt, és nem végelgyengülésben.
Ha tudtam volna, hogy szuicid hajlamú halfajjal állok szemben, messze elkerülöm, sőt, még egy pillantást sem vetek rájuk a halkereskedésben, nemhogy hazatelepítek egy kisebb családot, és még aggódok is értük!
Az első teljes erővel nekiúszott az akvárium falának és felfordult. Olyan tiszta lett volna az üveg, hogy nem érzékelte? Vagy csak simán rövidlátó volt, esetleg valaki elhódította a szerelmét, amit nem tudott feldolgozni? Az is lehet, hogy az üveg törhetetlenségét tesztelte, vagy keményfejűségével akart hencegni.
A második simán kiugrott az akváriumból. Mumifikálódott tetemére nagytakarításkor leltem rá. Azt hittem, felfalták a többi halak. Nem. Őt nem. A harmadikat viszont nagy valószínűséggel. Merthogy eltűnt. Nyoma veszett. Láttam én, hogy nem jókedvükben kergetőznek, hogy nem évődve csipkedik egymást, de nem gondoltam volna, hogy kannibál módjára kivégzik az üldözöttet.
A negyedik megkísérelte követni az elsőt és a másodikat (vagy csak helyszíneltek egymás között, és ő mutatta be, mi történhetett?), merthogy kiugrott a vízből, és nekiütődött az akvárium fedőüvegének...
Az ötödiket véletlenül lehúztam a vécén, amikor nagy akvárium tisztítást végeztem. Későn vettem észre, hogy benn maradt az akváriumban, meghúzódott a kavicsok között. Őérte én vagyok felelős. Megsirattam.
A mostani viszont a torkosság bűnét bűnhődte meg halálával. Halottra zabálta magát. Agresszíven védte az eléhulló falatokat, elmarta az útjába kerülő dániókat és neonhalakat, majd belakmározott, és felfordult.
Nincs szerencsém a halakkal.  Nem csak az ékfoltos razbóráink hullanak, mint a falevelek ősszel. Fürgén úszó neonhalaink is. Beszippantja őket a vízszűrő.
Már damillal berácsoztam a halálos nyílásokat, és valóban, azóta nem veszett oda egy neonhalacska sem, mégis minden reggel létszámellenőrzést tartok, és erősen fontolóra vettem a vízszűrő lecserélését.
És sajnos nem kerülte el a vész szeretett albínó foltos páncélos harcsalányunkat sem. Szomorú veszteség, mert már ikrákat is rakott.
Marci kérésének engedve betelepítettünk egy csigát a halközösségbe, de a csiga magával hozott egy harcsákra halálos fertőzést. A két algaevőnk és a harcsáink is elkezdtek élve elrohadni. Ezt nem lehet szebben írni. Már alig volt uszonyuk, amikor segítségért fordultam egy kisállat kereskedőhöz, aki már korábban is ellátott pár jó tanáccsal. Azonnali gyógyszeres kezelést javasolt. Az albinó lányon kívül mindenki megmenekült.
Korábban guppik is színesítették akváriumunk látványát, de a lány guppi, aki szintén kishalak anyukája lett (elevenszülő) - ennek eleinte nagyon örültem - félelemben tartotta a többieket. A növényektől burjánzó, kishalak ficánkolásától vidám mikroközösség átalakult  rabhalak világává, ahol egy gonosz smasszerguppi uralkodott. Ez a fura smasszerguppi annyit szült, hogy túlnépesedett az akvárium. Már nem tudtunk mit kezdeni a kishalakkal, néhányat feláldoztunk a bátyámék teknősének, a többit, a smasszerguppival és rettegésben tartott párjával együtt elajándékoztuk egy kisállat kereskedésnek.
Ma elnézegettem kicsit az akváriumot. Valahogy túl nyugodt, habár alig maradt hal benne...
Szerencsére a kedvencem megvan még. Nem is balhés hal. Mézgurámi.
Elképzelem, hogy egyszer lesz egy nagyobb akváriumom, tele különböző fajtájú gurámival. Mézgurámi párt kap maga mellé, és lesznek gyöngygurámik, törpe gurámik, csókos gurámik, kék gurámik...

Régóta vágytam egy akváriumra. Gondoltam, megnyugtató lesz egy nehéz nap után, az esti csendben elnézegetni békés úszkálásukat. Tévedtem.(!) Nincs békés úszkálás.
Akárhogy is van, a megrázkódtatások és a félelmetes hal-belvillongások ellenére is megtartom magunknak tátogó háziállatainkat. Nemsokára új szomszédok is érkezni fognak. (Vesztükre?)

Algaevőnk elölről és alulról