Délelőtt esett az eső. Nem tudtunk játszótérre menni.
Ám délutánra eloszlottak a felhők, napfény melengette-szárítgatta a betont.
Nyomban kerékpárra pattantunk és elkerekeztünk a Barátság parkba.
Sokan megelőztek minket. Már messziről látszott, hogy tele van a homokozó, foglaltak a hinták, és fürtökben csüngnek a gyerekek a mászókákról.
Leparkoltuk a bringákat, és kivételesen nem a futósávban, hanem a focipályák mellett elindultunk hátra, a játszótérre.
Marci és Emma ugrándozva kerülte meg az előttünk baktató security man-t.
Igen, ez a park kerítéssel és térfigyelő kamerákkal és biztonsági őrökkel védett szabadtéri, családi sportcentrum. Ide eső után is bátran kimehetnek labdázni vagy játszóterezni a gyerekek, mert térköves utcácskái és műfüves pályái vannak, ami nem lesz sáros. Ha mégis utolérne az eső, egy modern, többfunkciós épületbe be is húzódhatunk. Szomjunk oltására, csappá alakuló napórákból kortyolhatjuk a hűs vizet, és viszonylag tiszta a levegő, mert szépen elrendezett formában bokrok, fák szűrik az autóút füstjét. Dohányozni sem szabad a park területén. Tavaly óta az összes játszótéren tilos a dohányzás. Jó hely, nyugodt.
Ennek ellenére a már említett biztonsági őr egy apuka miatt igyekezett a gyerekek közé. Az apuka dohányzott! A tiltó tábla mellett, kislányát hintáztatva.
Az őr - igaz, némi ingerültséggel, ami érthető, bár helytelen - megkérte ezt az apukát, hogy "ha lehet, ne dohányozzon, legalább 28ezer tábla tiltja". Mondanom se kéne, az apuka zokon vette a figyelmeztetést, de nem szemtől-szemben nyilvánított véleményt, megvárta, míg a termetes őr visszaindul az épületbe. Az orra alatt dohogott, épp csak olyan hangosan, hogy a körülötte állók hallhassák. Talán azt képzelte valaki rokonszenvez vele?
"Ez Magyarország!"- füstölgött, majd elmormogott még valami káromkodásfélét. No, ekkor elfutott a pulykaméreg. Nem hagyhattam szó nélkül.
Már nem emlékszem pontosan, mit mondtam, az biztos, hogy szóba hoztam a rövidlátását és színvakságát (hiszen ott állt a piros betűs tiltó tábla mellett). Megemlítettem valamit a szülői példa erejéről (sajnos nem alacsony hangerőn, úgyhogy én is bemutattam milyen jó példa lehet egy szülő), meg arról, hogy hiába hozzák ide a szülők a gyerekeiket, mégsem kerülhetik el a mérgező füstöt miatta. Majd hozzáfűztem, hogy talán mi, többiek emlegethetnék Magyarországot, ahol ennyire nehéz felfogású és felelőtlen emberek is élnek, és ha jól emlékszem végül egy szárnyashoz hasonlítottam (hiszen tyúkeszű).
Mintha kimerevítették volna a képet, mindenki megállt egy pillanatra. Nem szóltak közbe a szemlélődők, nem támogatták egyikünket sem. Talán csak nem jutottak szóhoz, vagy nem akartak belekeveredni a konfliktusba.
A lényeg az, hogy az apuka végül nem tudott már mit mondani, majd elhagyta a játszóteret.
Szerencsére a jelenlévők aztán mit se törődve a közjátékkal jókedvűen töltötték a délutánt. Mi is. Én azért még egy kicsit morgok az eset miatt.
Elhamvadhatna már az összes cigarettavég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése