Hófehérke háza

Időnként, amikor Marci a megszokottnál is korábban ébred, már hét órára beérünk az oviba.

Nem is olyan régen történt, hogy ismét így alakult.

Lábbal hajtós motorján csak úgy süvített az ovi felé: izgalmas és vidám a kelő nappal elsőként érkezni a csoportba. Olyankor az óvónéni leül vele játszani, olvas neki; a reggeli búcsúzkodás egészen lerövidül.

Kihasználtam az alkalmat, és elbújtam az ajtókiszögellésbe, meglestem kicsit, mit csinál, miután otthagytam. Egyenesen Hófehérke (Walt Disney Barbie baba) kunyhójához lépdelt, majd nagy büszkén maga elé vette a kisasztalra és benépesítette plüss állatkákkal. Sokáig elbíbelődött vele, jó volt látni. Ez lehet a kedvenc játéka.

Este, az elalvás előtti beszélgetés alkalmával megkérdeztem tőle, hogy telt a napja.

- Jót játszottam a vikilóval - válaszolta fülig érő szájjal.

- ???? - néztem rá bambán.

- Hogy mivel játszottál kicsim?

- Vikilóval. Egyedül. Leparkoltam mellé. Jó volt.

- Te kedveled a pónilovakat? Ezt nem is tudtam.

- Dehogy! Anyuka autóztam! - mordult rám felháborodva; hogy képzelem én, hogy ő igazán lányos játékot venne maga elé, még akkor is, ha azt csak az óvónéni látja?!

- Igen ezt mondtad. Leparkoltál a Viki ló mellé - most rajta volt a csodálkozás sora:

- Nincs Viki az óvodában!

- Nem, félreértettél: Viki ló. Tudod: nyihaha, paci Viktória lovacska - magyaráztam.

- Ja, neeem! Vikilóval játszottam, amiben Hófehérke lakik a törpékkel.

- ????...... - és akkor "leesett"

- Marcus! Te vityillóval játszottál! Vityilló, mint házikó, kunyhó, apró lak.

- Nem, anyuka - intett rendre sajnálkozó hangon, mintha elnézhető fogyatékosságomnak tekintené, hogy még ezt se tudom - Hófehérke vikilóban lakik. Lakhatnak vele lovak. Vikilóban, érted?!

Szél urfi az oviban " az az én poharam, anyuka"