Befejezetlen

"Befejezetlen", mert indulnunk kellett. Befejezetlen, mert Anyu lemaradt róla, nem is akarta megengedni, hogy lefotózzam.

A képen Apu és Marci baba - igen, baba, kihangsúlyozva - látható. Marci "titkot mond" Apunak.

Titok, azért elárulom: "szeretlek Apuka". Betűkkel is odaírta Marci baba feje fölé.

Még a napocska is kisütött ettől.

Marci mióta óvodás lett, nemigen rajzolt. Talán autópályát igen, de embert nem. 

A nap-szemüveges nem számít, azt hiszem.

Hogy miért? Azt gondoltam, fontosabb teendők foglalják le, sok az új élmény.

Nos: új élmény - valóban. Kicsúfolták, azért nem rajzolt.

Mi???

Autópályát rajzoltunk együtt, amire nyilakat kért. Bátorítottam, hogy míg én a körforgalommal bajlódom, rajzolja meg elképzelései szerint a nyilakat. Nem tette. Noszogattam, vonakodott. 

- Mi a baj, kisfiam?

- Nem tudok rajzolni, Anyukám.

- Dehogynem, hiszen az előbb szuper autópályát rajzoltál felezővonallal.

- Nyilat nem tudok.

- Próbáld meg!

- Nem

- Miért nem?

- Mert béna vagyok... - buggyant ki belőle a szó, két könnycsepp kíséretében.

- Hogyan kicsim? Béna? Dehogy vagy Te béna!

- De igen! Az oviban mondták...

Szorosan magamhoz öleltem. Aznap én rajzoltam a nyilat az autópálya mellé.

Másnap megemlítettem Marci óvónénijének, hogy bátorítani kéne. Az óvónéni rájött, mi történt. Odahívta a kis csúfolódót, és négyesben megbeszéltük, hogy Marci nem béna, hiszen nem beteg, nem is sérült meg, amitől béna lenne, és különben is csodaszépen színez, és biztos rajzolni is jól tud.

Azóta Marci ismét rajzol. A fenti kép a bizonyíték, milyen gondosan: öt ujj a kezeken, mellényzseb Apu ingén, és még térdkalácsa is van Apunak. Ja, és a kép ráadásul befejezetlen. :)