83 éves volt.
Mimi is, Marci is ma negyed hétkor felriadtak. Megérezhették?
Mama január vége óta kórházban volt. Néhány hét alatt romlott le az egészsége.
Az orvosok nem árulták el, milyen betegség támadta meg.
Tegnapelőtt meglátogattuk. Nem tudtuk felébreszteni.
Megsimogattuk és adtunk neki puszit. Fájdalmas mozdulattal elhúzódott.
Nem értem, miért betegedett meg?
Kicsivel több, mint tíz éve ismerem. Gáborom neki mutatott be legelőször. Az első randink éjjelén. Azonnal összemosolyogtunk. Cinkos pillantással. Úgy szerettük egymást, mintha vérrokonok lennénk. Szörnyű belegondolni, hogy nem mehetünk hozzá többet.
Csupa energia és derű Dédike volt. Mindig finom sütivel, frissen szedett gyümölccsel várt minket, vagy kézzel kötött ruhácskákkal lepte meg gyerkőimet. Rengeteg mondókát és gyerekverset, dalocskát ismert.
Mióta Marcusék járni tudnak, együtt kertészkedtünk háza hátsó udvarán.
Gáborom tulajdonképpen Dédike nevelte fel.
Nagyon szeretünk Dédike!
Szia Dédike!
1926-2010
Kiss Jánosné Horváth Julianna
Kiss Jánosné Horváth Julianna
Fogadjátok őszinte részvétem. :( Gyerekeknek mit mondtatok?
VálaszTörlésKöszönöm az együttérzésedet.
VálaszTörlésMég mindig felfoghatatlan kicsit.
Bevallom, nem voltam képes elmondani a gyerkőknek, mert ha szóba hozom, állandóan elsírom magam, és attól nagyon megrémülnének (anya nem szokott sírni...).
Előbb-utóbb lépnem kell valamit különben, mert tegnap este Mimi Dédikét is felsorolta a szépen alvók közé: "szépen alszik Mimamicska, Bánkó is (Marcit nevezi így, tudom, nem nehéz kitalálni), Apudidú is, Dédike mami is, anyuka nem alszik, anyuka zenél...". És már Marci is kérdezte, hogy mikor megyünk a Dédihez (Révfaluba, nem a kórházba).
Marci ijesztőnek találta szegény Dédit, ahogy erőtlenül feküdt a kórházi ágyon. Már megértette, hogy nagyon beteg, és zavarba jött.
Annak örülök, hogy Dédike megvárt minket, és el tudtun Tőle búcsúzni...