Ez a fotó ma reggel készült. Korán.
Mimi, Mimama és Apa is feküdtek még.
Habár Mimikém ébren volt, csak nem akart kibújni Apa mellől, pihizett tovább.
Marci nehezményezte a lustálkodást. Mármint az ő szemében elvesztegetett időt.
Pedig Marci is csak félúton volt az alvás és ébrenlét között.
Nappali játszónadrág és pizsama-felső...
Már készült ráugrani Apuékra, hogy közös játék kezdődhessen, amikor elkaptam. Betereltem a babaszobába, ahol észrevette az előző este földön felejtett, régi billentyűzetet. Leült mellé, majd elmélyülten pötyögni kezdett.
(Milyen szerencse, hogy ilyen könnyen elterelhető a figyelme!)
Eközben bekapcsoltam a számítógépünket, hogy rálessek az leveleimre.
Néhány perccel később még mindig feltűnően nagy csend uralkodott a lakásban. Ez gyanús - gondoltam -, így rálestem Marcira.
Ott kuporgott ugyanúgy a földön, a billentyűzet fölé hajolva, és rendíthetetlenül "írt" valamit.
- Mit csinálsz kisfiam? - kérdeztem csodálkozva.
- Ne zavarj, Anyuka! Levelet írok Apunak, és Mamának hogy keljen már fel!
Hagytam tovább dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése