Nagyon megijedtünk, gyorsan mentőt hívtunk hozzá.
Bal féltekei agyi infarktusa volt. Elhalt egy érszakasz az agyában, így elhalt jónéhány ezer agysejtje.
Nemrégiben olvastam, hogy Magyarországon vezető halálok a szív,- és érrendszeri megbetegedés és annak kísérő betegségei (azt hittem, a daganatos betegségek a legkegyetlenebbek).
Kevesen tudják, hogy ha a szervezet első jeleire orvoshoz fordulunk, a tragikus vég elkerülhető. Sőt, ha mégis bekövetkezik a baj - infarktust kell elszenvednie a betegnek -, de három órán belül szakszerű ellátásban részesül, szintén nagy a valószínűsége az életben maradásnak, mi több a felépülésnek.
Mimamát időben elkezdték kezelni, mostanra egész jól felépült.
(Mimama néhány nappal a kórházba szállítása után, ölében Mimivel és Misu unokatesóval)Akkoriban gyakran 200/150, vagy ennél magasabb volt a vérnyomása.
Volt már ilyen magas korábban is, 14 évvel korábban.
Akkor kezdődtek a bajok.
Mimama szíve megbetegedett, mert párja, az Apukám meghalt.
Mint a népmesékben: a legény már "túl az Üveghegyen", s szerelmének ettől meghasadt a szíve.
Kiderült, hogy szívkoszorúér - szűkülete van, amihez ingadozó vércukorszint társult. Több gyógyszert is kapott, úgy tűnt, nem lesz semmi baj: a közérzete javult, a vérnyomása rendeződött.
A gyógyszerek mellett Mama évek óta étrendkiegészítőket szedett, kúraszerűen cserélgetve a készítményeket. A népgyógyászatban elfogadott, és "ősidők" óta alkalmazott dolgokról van szó (halolaj, fokhagyma-fagyöngy-galagonya, zöldárpa, alga-kivonat, multivitamin, gyógyteázás, stb.).
Amikor a kórházi kezeléshez felvették az anamnézisét, el is mondtuk az orvosának. Félve, mert a legtöbb orvos rossz szemmel nézi az effélét.
Mimama kezelőorvosa örömmel sóhajtott fel. Úgy vélte, ha nem kezdett volna kiegészítő kezelésbe Mimama, minimálisra csökkent volna az esélye, még úgy is, hogy időben orvoshoz került.
(Persze csak zárójelesen, de felmerül bennem a kérdés, hogy valójában mennyit érhetnek a betegségét kezelő szerek, és gyógynövények, ha mégis agyi érkatasztrófa zajlott le nála? Talán csak lassítják az elkerülhetetlent, ha már a betegség kialakult? Ijesztő!)
(Mimama 2009. decemberében, karjaiban a legkisebb unokájával - Mimikém szavaival élve - Bedibedőkével)Életminősége fenntartásához azóta is elengedhetetlenek a gyógyszerek. Pontosan tízfélét (+1-et) kell bevennie gondosan programozva.
Háromfélét az agyának megfelelő vérellátásáért, helyes működéséért;
kétfélét a megfelelő vércukorszint fenntartásáért;
háromfélét a magas vérnyomás megelőzésére;
egyet a vérkoleszterin- szint csökkentésére;
egyet a vérerek "lazítására" és
+1-et a könnyebb elalvás, nyugodt alvás érdekében.
Kapott bélflóra regenerálót is, de az "égvilágon" semmit nem használt, sajnos.
Ez a sok kemikália megterhelte a gyomrát, s a meglévő betegségei mellé újabbak társultak. Illetve nem tudom, hogy az egyes élelmiszerfajtákra adott jellegzetes tünetek együttesét betegségnek nevezzük-e, a lényeg, hogy Mimama jobban érzi magát, ha nem fogyaszt tejtermékeket, és glutén tartalmú élelmiszereket, illetve kerüli a húsételeket.
Nagyon szereti a tejet. Csöpp gyerekkorától kezdve ez a kedvenc itala, no és a kefír, meg a joghurt. Imádja a túrós csuszát tejföllel megöntve, és az én fokhagyma-krémlevesem...
De észrevettük néhány hónapja, hogy tej, illetve tejszármazék tartalmú ételek-italok fogyasztása után, túl gyakran kell látogatnia az illemhelyet, és étvágytalanná válik, néha még hányingere is lesz.
Rövid tépelődés után elkezdtük kialakítani tejmentes étrendjét.
Javult a helyzet, de nem szűnt meg minden kellemetlenség.
A tünetek:
sokszor felpüffedt, feszült a hasa, hasmenés váltott székrekedést, savas érzés marta a nyelőcsövét, nem múlt el a hányingere, elkezdett böfizgetni, és borzasztóan fájtak az ízületei. Nem kívánt enni semmit, erőtlen lett és ingerlékeny.
Értetlenek és tehetetlenek voltunk.
Mama említette problémáit orvosának, de ő nem kérdezett semmit, helyette helyeslően fogadta a szigorú diéta és étvágytalanság hírét, a közérzetromboló jelenségeket pedig a gyógyszerek mellékhatásainak vélte.
Mamát nagyon nehéz otthonról elcsalni, főleg orvoshoz vinni, ezért nem is erőszakoskodott, hogy vizsgálják ki jobban az esetét (csak mielőbb szabadulhasson).
Elszomorodott, hiszen úgy tűnt, élete végéig meggyötri majd minden kínkeservesen legyűrt falat. Ennie csak kell valamit!
Ekkor került a kezembe az IPM magazin 2010. márciusi száma, amiben Szendi Gábor Táplálkozás és skizofrénia című cikkében szóba kerül a gluténérzékenység. A cikk rendkívül tanulságos, de számunkra nem (csak) a címben szereplő módon. Bevillantotta az agyamba a felismerést: Mamánál valószínűleg gluténallergia alakult ki.
Elolvastam több cikket is a gluténérzékenységről (itt a gé-ről, és itt a lisztérzékenységről további írások olvashatóak) és a tünetek megerősítették bennem, hogy ki kell egészítenünk a diétájához tartozó élelmiszer-tilalom listáját.
Az az olvasottak alapján nem világos, hogy Mimamánál mi alakult ki: glutén, vagy simán lisztérzékenység, egy biztos, hogy amióta ellenáll a ropogós héjú, friss kenyérnek, és kerüli a gluténtartalmú eledeleket, sokkal-sokkal jobban van.
Sütöttem neki kétféle gluténmentes kenyeret (kukoricalisztből és speciális lisztkeverékből)
és a soron következő bevásárláskor szigorúan gluténmentes élelmiszereket vásároltam neki. A Sparban nagyon jó holmik kaphatók: müzli, tészta, lisztkeverék, kenyér is.
A kenyér élvezeti értéke jóval alacsonyabb a hagyományos kenyéréhez képest, mert amikor beleharapunk kicsit gumi-szerűen tömör, ám a szájban szárazan szétporlad, és hamar tönkremegy. Mamának egyelőre nem ízlik. Kenyér helyett Natúr császári csemegét és olajos magvakat fogyaszt.
A lényeg: három nap után megszűnt minden, ami kínozta.(!)
Miután a gluténérzékenység genetikailag kódolt, vagyis a leszármazottaknál is előfordulhat, elkezdtem Mamát felkészíteni egy ez-irányú kivizsgálás lehetőségére.
Most jól van, mégis nehéz helyzetben vagyunk.
Lassan elkerülhetetlen lesz egy dietetikus felkeresése, hiszen olyan változatos és teljes értékű étrendet kellene kialakítanunk Mimamának, ami megfelel egy cukorbetegnek, egy laktóz-intoleráns betegnek, és egyszersmind egy gluténérzékenynek.
Azt hiszem, az ilyen helyzeteket mondják "kemény fának".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése